Ugrás a tartalomhoz

Lobkowicz család

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Lobkowitz család címere
Diego Velázquez: Margit Terézia infánsnő kék ruhában

A Lobkowicz család régi cseh nemes család, amelynek eredeti neve Ujezd volt.

Története

[szerkesztés]

A család eredete a 14. századig követhető vissza, de igazán fontos tisztségeket csak a 16. századtól töltöttek be. Jelenleg is használt családnevüket 1410-ban vették fel hasonló nevű váruk (Lobkovice) után. 1459-ben a családból német bárói rangot kapott Popel Miklós és János, tőlük származik a család két fő ága. Az egyre inkább elnémetesedett család tagjai szorgosan szolgálták a katolikus ügyet — olyannyira, hogy az 1618-as prágai defenesztráció áldozatai az ő. prágai palotájukban találtak menedéket. A fehérhegyi csata után Zdeněk Vojtěch Popel von Lobkowitzot a császári kormányzat egyik legfontosabb tagjaként tartották számon. Érdemei elismeréseképpen az Aranygyapjas rend lovagjává ütötték, és 1624-ben megkapta az örökletes birodalmi hercegi címet. Felesége, Polyxena Pernštejn jelentős hozományt vitt a házasságba, amivel sikerült megalapozni a családi vagyont. Ettől fogva a Lobkowiczok majdnem minden generációja adott egy-egy jelentős katonát vagy államférfit — továbbá püspököket és diplomatákat.[1]

Wenzel Eusebius Lobkowicz, a második herceg főleg katonaként tüntette ki magát, és 1652-ben ő lett az Udvari Haditanács elnöke. Szoros kapcsolatban állt I. Lipót császárral. Ez lehet az egyik oka annak, hogy (ismeretlen körülmények között) a család magángyűjteményébe került Diego Velázquez Margit Terézia infánsnőt (Las Meninas), Lipót első feleségét gyermekkorában, kék ruhában ábrázoló képe. A több változatban megfestett portréval a spanyol udvar valószínűleg a jövendőbeli férjnek kívánta bemutatni a menyasszonyt.[1]

Georg Christian Lobkowicz, a harmadik herceg is katonaként tüntette ki magát; a tábornagy (Feldmarschall) rendfokozatig jutott. Ismert zenekedvelő volt, 1735–1737 között ő foglalkoztatta Christoph Willibald Gluckot.[1]

A 6. herceg, Ferdinand Philip Lobkowicz 1745 januárjától három évet töltött Londonban, mivel birtokainak egy részét az osztrák örökösödési háborúban elfoglalták a poroszok. Eközben viszonyba keveredett Richmond második hercegének, Canaletto londoni mecénásának a lányával. A családi gyűjteményt Canaletto-képekkel (és angol festők alkotásaival) gazdagította. Lovakat vásárolt, és megfelelő feleséget is talált magának, a francia forradalom alatt meglincselt Lamballe hercegné testvérét — a későbbi a szárd-piemonti király, Károly Albert nagy-nagynénjét. Hazatérve ő is szerződtette Gluckot a családi zenekar élére. Ez magyarázza, hogy a családi gyűjteményben találjuk Gluck Ezio című, 1750-ben Prágában bemutatott operájának eredeti partitúráját is.[1]

A Lobkowicz család Hassenstein-ága 1789-ben kihalt.

A család Popel-ága ismét két ágra oszlott: a Biblinire (kihalt 1722-ben) és a Chlumetzire, melynek II. Miksa német-római császár birodalmi hercegi címet adományozott; 1715-ben azonban ez a család is idősebb és ifjabb oldalágra szakadt, de 1807-től mindkettő a Raudnitzi herceg (Herzog) és Lobkowicz herceg (Fürst) címet viseli. Mindkét család katolikus.

A család idősebb ágának feje az 1900-as évek elején Moritz Lobkowicz herceg volt, aki 1831. június 2-án született és a Cseh Királyság főkincstárnoka, aranygyapjas lovag, – az osztrák Birodalmi Tanács (Reichsrat) felsőházának – az Urak Házának (Herrenhaus) örökös tagja, míg a család ifjabb ágának feje Georg Lobkowicz lett.

A család további nevezetesebb tagjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]